AZ ALAPÍTÓ CSALÁDJA
Jaime Bonet Alquería Blanca-ban (Mallorca, Spanyolország) született. Szülei, Jaime és Maria mély hitű, egyszerű munkás emberek.
Édesapja katekéziseket tartott gyerekeknek és felnőtteknek a szomszédos falvakban. Ezek a katekézisek és édesanyja erős hite és gyakorlatias szeretete adták azt a környezetet, amiben Jaime hivatása fokozatosan kialakult. Emellett ezt a hitbeli hátteret gazdagította az alquería-i ferences általános iskolában és később egy egyházi középiskolában kapott nevelés is.
“HA LÉTEZEL, AKKOR TÉGY ENGEM BOLDOGGÁ!”
Jaime 14 éves korában már megtapasztalja a hívást az Istennel való párbeszédre. A keresztre feszített Jézussal és az eucharisztikus Jézussal folytatott párbeszédében megtapasztalja az örömöt, amit Isten ad azoknak, akik őt hallgatják és ugyanakkor úgy érzi, hogy Isten arra kéri őt: „Adjál engem az embereknek, vidd el a szeretetemet másoknak!” Attól a sürgető vágytól vezetve, hogy megossza Isten ismeretét másokkal is, köztük a föld legszegényebbjeivel is, Jaime 1940-ben megkezdi tanulmányait a mallorcai papi szemináriumban.
A SZEMINÁRIUMI ÉVEK
Két évvel a papi szemináriumba való belépése után felveszik a Sapientia Kollégiumban, aminek tagja marad a papi felszenteléséig és később, felszentelése előtt még a Kollégium rektorának is megválasztják. Ezekben az években egy iskolát szervezett a társaival: A „Prédikálás Akadémia”-ját, mintegy felkészülésként az Ige Szolgálatára.
Jaime már hivatásának első lépéseikor az intenzív tanulás mellett fáradhatatlan apostoli tevékenységet folytatott: a katekizmust magyarázta a cigányoknak és a szegényeknek, prédikációs heteket tartott a nyomornegyedek és saját falvának fiataljainak és idősebbjeinek, beszélgetéseket tartott a Palma de Mallorcai Főiskola diákjaival, tanköröket vezetett.
Ezen tevékenységek mellett részt vett a keresztény Cursillo születésében, a Palma de Mallorca-i egyházközség alapításában és az Acción Catolica apostoli munkájában.
AZ IGE APOSTOLA MALLORCA-BAN
Barcelonában lett pappá szentelve, 1952. május 31-én Juan Hervas püspök kinevezte a Mancor del Valle plébánia plébánosának és a Santa Lucia kegyhely vezetőjének, mely a Cursillo mozgalom székhelye volt. Miután kiutasították a Cursillo Mozgalmat Mallorca szigetről, Jaime atya folytatta prédikációit az egész szigeten. Emellett az egyházmegye szerzetesrendjeinek a novíciusainak és a papi szeminárium teológus hallgatóinak lelkigyakorlatokat tarthatott. 1960-ban Jesús Enciso Viana püspök megbízta az Acción Catolica egyházmegyei tanácsadójának tisztségével, azzal a feladattal, hogy az evangéliumi és apostoli lelkiséget ösztönözze.
A fiatal pap prédikációja apostoli dinamizmust szült az egész szigeten. Mivel egyre 
növekedtek a csoportok, akik fel akartak készülni a prédikálásra, Jaime evangelizációs és apostoli iskolákat hozott létre fiatalokkal, akik a képzések által maguk is sok más plébánia kovászává váltak.
MEGSZÜLETIK A VERBUM DEI
Ezt követően Jaime tevékenységének középpontjában a Verbum Dei Testvéri Közösség vezetése állt. Irányította az öt kontinensen történő új közösség-alapításokat és nyomon követte minden tagban a karizma érlelődését.
Jaime kedvelt eszköze a karizma képzésében az egyhónapos lelkigyakorlatok és a napi prédikációk a világ különböző Verbum Dei központjaiban.
Jaime lelkisége és életstílusa Szent Pál életére és stílusára hasonlít. Mindkettőjük fáradhatatlanul elkötelezett volt a prédikálás és a közösség-alapítások iránt. Ugyanakkor Jaime merített a nagy misztikusoktól és az ima nagy mestereitől is, mint például Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János, Asisi Szent Ferenc, Loyolai Szent Ignác és Charles Foucould.
A VERBUM DEI KÖZÖSSÉG ELSŐ TAGJAI
1963-ban lányok egy csoportja, akik evangelizációs iskolába jártak, arra kérték Jaime Bonet atyát, hogy biztosítsa számukra a lehetőséget, hogy életüket egészen az igehirdetésnek szentelhessék, mint ahogy azt Jaime is hirdette prédikációiban: az evangélium hirdetésének szentelt élet az imádság és az ige terjesztése által.
Ezt az első, közösségben élő csoportot, mely a “Isten Szavának hirdetői az egyházmegyében” nevet viselte, jelmondata pedig: “mi meg majd az imádságnak és az Ige szolgálatának szenteljük magunkat” (ApCsel 6,4), 1963 január 17-én ismerte el Msgr. Enciso Viana mallorcai megyéspüspök, nem sokkal a II. Vatikáni Zsinat megnyitása előtt.
P. Jaime folyamatos prédikációinak gyümölcseként, fiatalok csoportjai és néhány pap az egyházmegyéből egyre közelebb kerültek az általa hirdetett életforma és küldetés megvalósításához. Így történt, hogy 1969-ben két pap megkapta a püspöki engedélyt a Verbum Dei Közösséghez való csatlakozáshoz.
Ezzel egyidejűleg egy házaspár szeretett volna csatlakozni a közösséghez, és élni, életállapotának megfelelő módon, aszerint az életstílus szerint, melyet a misszionáriusok ezen első magjai folytattak. Az ő apostoli lelkületüket, és készségüket látva Jaime atya befogadta őket az evangelizációs képzésbe, hogy életüket az igehirdetésnek szenteljék, szentségi házasságuknak megfelelő módján. Ők voltak a fogadalmas házaspárok ágának első házaspárja.
Ehhez a házaspárhoz, fiatal női és férfi misszionáriusok csoportjaival együtt, hamarosan csatlakoztak más fiatalok és házaspárok is, akik keresztségi elhivatottságukat ilyen módon szerették volna megvalósítani.
A HÁROM MISSZIONÁRIUS ÁG ELFOGADTATÁSA
A fiatal közösség egyre inkább mint Missziós Testvéri Közösség formálódott, különböző életállapotú, nemű és nemzetből származó embereket gyűjtve össze a közös lelkiség és küldetés alatt. 1969 szeptember 18-án, D. Rafael Álvarez Lara mallorcai megyéspüspök krisztushívők hivatalos társulásává nyilvánította a Verbum Dei Apostoli Intézményét, melyet a férfi, a női és a házas misszionáriusok 3 ága alkot.
AZ ELSŐ KÉPZÉSI CSOPORTOK ÉS AZ ELSŐ ALAPÍTÁSOK
A megfelelő képzésért érzett nyugtalanság, az Úr szavának hirdetése, és a missziós terjeszkedés jelölték ki a közösség további alakulását és az alapítás lépéseit.
Az első női képzési csoportnak Santa Lucía szentélye adott helyet 1965-ben, P. Bonet vezetése alatt és az egyházmegye legjobb teológusainak részvételével. 1966-ban misszionáriusok egy csoportja Rómába ment, hogy a Regina Mundi Pápai Intézményben tanuljon, melyet frissen hoztak létre a női szerzetesek képzése céljából, miközben más misszionáriusok Piurába (Peru) utaztak, hogy ott alapítsanak közösséget.
Egy évvel később női misszionáriusok egy csoportja Madrid közelébe költözött, ahol Spanyolországban először a Comillasi Pápai Egyetem (Madrid) nyitotta meg kapuit a nők teológiai képzése előtt. Ugyanígy az első házaspár, néhány női és férfi misszionáriussal együtt Bilbaóban telepedett le, és onnan hoztak létre evangelizációs iskolákat, mindamellett, hogy ők maguk is tanultak.
1976-77-ben indult el első alkalommal az ún. „ekkleziális” képzés, vagyis a 3 különböző ágnak együtt. Ennek a kurzusnak a végén, egy újabb missziós terjeszkedés által a Verbum Dei Közösség eljut mind az 5 kontinensre (Mexikó 1975, Kolumbia 1976, Németország 1977, Franciaország, …)
Imádság és igehirdetés, missziós készület és terjeszkedés, voltak azok a fogalmak, melyek meghatározták a 80-as 90-es évek új alapításait és egy olyan Teológiai Intézet létrejöttét, mely a római Pápai Urbaniana Egyetemhez tartozik, és amely a misszióra specializálódott.
Ugyanakkor, evangelizációs központokat hoztak létre a különböző alapítási helyeken azzal a céllal, hogy az evangéliumi élet és az igehirdetés nagy központjait alakítsák ki. A Szentléleknek ugyanez a dinamizmusa vezeti ma is a Testvériség tagjait, hogy az emberek között elvegyüljenek, akár az élesztő a tésztában, az Úr szavának hathatós terjesztése céljából.